2017. április 29., szombat

Zölddió-falatok levelestészta ágyon

Tegnap sajtos rudat kellett sütnöm Panninak, hogy ő is azt ehesse, amit a többi gyerek, csak tojásmentes változatban. Korábban készítettem egy nagy adag vajas leveles tésztát, azt fagyasztottam le kisebb adagokban. Egy csomagot tehát reggelre kiolvasztottam, feléből készült sajtos rúd. A másik feléből kakaós csigát akartam sütni a gyerekeknek, de mivel elmentek a nagymamához hétvégére, ezért kettőnknek valami egészen mást gondoltam ki. Már régóta készülök kipróbálni a Vidék Íze újságban található egyik receptet. Igaz, nem volt itthon hozzá gorgonzolám, de megoldottam a házi, érlelet kecskesajtommal. Nagyon jó lett így is, máskor is elkészítem. Akár vendégvárónak is el tudom képzelni. Az eredeti recept itt található. A leveles tészta receptje ITT, a másik bejegyzésemnél (búrkiflit sütöttem belőle elsőként), a sajtos rúd receptje pedig ITT olvasható.




Hozzávalók (sokkal kisebb adagot készítettem, de ide az eredeti recept mennyiségeit írom):
- 1 csomag leveles tészta (nálam házi vajas leveles tészta, receptje ITT található),
- 1 üveg zöld dió befőtt (nekem van házi, receptje ITT található),
- 20 dkg sajtkrém,
- 25 dkg mascarpone,
- 25 dkg gorgonzola (nem volt itthon, helyette házi, érlelt kecskesajtot reszeltem bele és tettem hozzá egy kis sót),
- tetejére tojásfehérje vagy tej.

Mivel én egy pici adagot készítettem, az összes tészta belefért a legkisebb tepsimbe, ezért nálam a krém úgy alakult, hogy 15 dkg mascarpone, 4 dkg reszelt érlelt kecskesajt, kevés só. Ez pont elég lett a mini adagomhoz (sajnos a tészta súlyát nem mértem le sütés előtt).

Elkészítés: 

1. A tésztát kinyújtjuk néhány mm vastagra, ha boltit használunk, az ki is van nyújtva. Tetszőleges méretű négyzetekre vagy téglalapokra vágjuk (eredeti recept szerint 4X6 cm, de én ennél kisebbre vágtam).

2. Tetejét lekenjük tojásfehérjével vagy egy kis tejjel (én tejsavóval). Ha sósabb falatkákat szeretnénk, akkor szórjuk meg kevés sóval (esetleg még leheletnyi borssal is) a négyzetek tetejét.

3. Jó forró sütőben készre sütjük (nálam 220 fokos sütőben sültek, mert az én sütőm gyenge). Hamar elkészül, figyeljük.

4. Krémesre keverjük a mascarponét és a sajtokat. Fűszerezést nem igényel. Mivel én nem gorgonzolát használtam, ezért picit megsóztam a krémet.

5. Ha megsültek és kihűltek a leveles tésztalapok, akkor nyomózsákba tesszük a krémsajtot, rányomunk valamennyit mindegyik négyzetre és karikára vágott zöld dióval díszítjük. Eredetileg úgy kellett volna, hogy alul egy tészta, rá a krém, arra egy zöld dió szelet és megint tészta, krém és zöld dió. Szerintem egy rétegben bőven elég, mert igen laktató, tömény így is.

Spárga (vagy más zöldség) tempurában, fűszeres ribizlivel

A recept Hugh Fearnley-Whittingstall Veg Every Day! című könyvéből van és korábban már többször elkészítettem ezt a tempurát. Annyit változtattam rajta most, hogy kukoricaliszt helyett kukoricakeményítő és csicseriborsóliszt került a tésztába, valamint sót szándékosan nem tettem bele.



Hozzávalók a tempurához:
- 10 dkg liszt,
- 5 dkg kukoricaliszt (most 2,5 dkg csicseriborsóliszt és 2,5 dkg kukoricakeményítő),
- fél teáskanál sütőpor (én szódabikarbónát használtam és most csak egy csipetet tettem bele),
- fél teáskanál só (nem tettem bele, szerintem nem hiányzik, aki akarja, majd utólag szór rá sót fogyasztáskor),
- kb. 2-2,2 dl jéghideg víz,
- zsiradék a sütéshez,
- zöldségek (nálam most spárga)

Elkészítés:

1. Először készítsünk elő mindent a sütéshez, azaz a zsír melegedjen, a zöldségek legyen összevágva, mert a tempura akkor lesz jó, ha a tészta összekeverése után azonnal sütjük is a zöldségeket.

2. A hozzávalókból gyorsan tésztát keverünk. Legyen krémes, de ne túl sűrű. Ne keverjük túl. A víz pedig legyen jéghideg. Ez fontos, hogy ropogós legyen a bunda. Az első adag, ami a fotón is látható, egy kicsit sűrű tésztába lett forgatva, így ezek nem is ropogtak úgy, mint az utána következő adagok, amiket hígabb tésztába forgattam (ezáltal a zöldség is jobban kilátszik a tésztaburokból, ne ijedjünk meg).

3. Gyorsan kell dolgozni. Belemártjuk egyesével a zöldségeket a tésztába és azonnal tesszük is a forró zsírba. Bő, forró zsiradékban kisütjük az összes zöldséget. Most a lenti mártogatóval ettük, de készíthetünk hozzá joghurtos mártogatót is.

Hozzávalók a ribizlis mártogatóhoz:
- 8-10 evőkanál ribizlilekvár (legyen jó sűrű fajta, nekem volt itthon, amit nyáron tettem el),
- 2-3 gerezd fokhagyma, reszelve vagy nagyon apróra vágva,
- 2-3 evőkanál almaecet (én helyette 1 evőkanál prémium balzsamecetet tettem bele),
- 2 teáskanál szójaszósz (nekem ilyen nincs, kihagytam belőle),
- egy kevés feketebors,
- kis chili (nálam házi darált csípős paprika, sóban eltéve, ízlés szerint),
- egy marék friss koriander, aprítva (elhagyható, nekem sem volt, így nem tettem bele).

Elkészítés:

1. Minden hozzávalót összekeverünk, kivéve a koriandert. Alacsony lángon főzzük 5-10 percig. Legyen sűrű. Nekem mondjuk eleve sűrű volt a lekvárom. Azért is kell főzni, hogy a fokhagyma erős íze kicsit elpárologjon.

2. Szobahőmérsékletűre hűtjük. A koriandert, ha használunk, tálalás előtt keverjük hozzá.

2017. április 25., kedd

Csicseriborsó leves

Ez egy olyan leves, amit este találtam ki, mert fogalmam nem volt, mit főzhetnék a sóskás pite mellé. Most, hogy még nem érik annyi minden a kertben, kicsit nehéz kitalálnom, mit főzzek, de azért igyekszem mindenkinek és mindennek kedvezni.


Hozzávalók:
- 2 doboz konzerv csicseriborsó (vagy száraz csicseriborsó, de azt előbb akkor külön meg kell főzni),
- néhány sárgarépa, apró kockákra vágva,
- egy kevés kolbász, karikára vágva,
- kolbász helyett készíthetjük apróra vágott szalonnával is, és akkor ezt a hagyma előtt kezdjük sütni,
- 1 fej vöröshagyma, aprítva,
- só,
- bors,
- egy-két evőkanál zsiradék,
- 7-10 evőkanál kuszkusz, attól függően, mennyire sűrűre szeretnénk a levest,
- 1 kiskanál őrölt fűszerpaprika.

Elkészítés:

1. A vöröshagymát megpároljuk a zsiradékon, majd hozzáadjuk az apróra vágott sárgarépát. Lassú tűzön, lefedve pároljuk. Ha kell, kevés vizet öntünk alá.

2. Mikor a répa megpuhult, hozzáadjuk a karikára vágott kolbászt. Amikor a kolbász zsírja kisült, levesszük az edényt a tűzről, szórunk rá kis fűszerpaprikát, gyorsan elkeverjük, majd felöntjük a levest vízzel. Sózzuk, borsozzuk.

3. Mehet bele a csicseriborsó is. Lassú tűzön10 percig főzzük még, majd beleszórjuk a kuszkuszt. elkeverjük. Elzárjuk a tüzet és lefedve állni hagyjuk kb. 5 percig. A kuszkusztól lesz jó sűrű a leves.

2017. április 23., vasárnap

Tejfölös-borsos kalács

Már nagyon régóta készülök elkészíteni ezt a különleges tejfölös-borsos kalácsot. Hagyományos étel. Azt olvastam, hogy Szeremle nevű településről terjedt át más falvakba is ez az étel. Főleg ünnepnapokon került asztalra. Nagyon különleges, ahogy a légiesen puha, foszlós, édeskés kalács íze találkozik a boros-sós tejföllel a szánkban. Nehéz abbahagyni. Több receptből dolgoztam, ráadásul a tojást el is hagytam, mert lányom tojásérzékeny.





Hozzávalók a tésztához: (eredetileg 1 kg lisztből készítik, de én levettem az adagból, mert mi nem eszünk annyit):
- 60 dkg liszt (nálam tönköly fehér),
- 2,5 dkg élesztő,
- 4 dkg cukor,
- 3-4,5 dl tej, amennyit felvesz,
- egy mokkáskanál só,
- 1-2 tojássárgája (én ezt nem tettem bele),
- fél dl olaj (ez kb. 5 dkg),
- 2,5 dkg olvasztott kacsazsír,
- kevés tej a tészta lekenéséhez.

Hozzávalók a tejfölös öntethez:
- 2 nagy doboz tejföl,
- só (ízlés szerint),
- őrölt bors (ízlés szerint),
- 1 evőkanál olvasztott kacsazsír.

Elkészítés:

1. Kevés szobahőmérsékletű tejbe morzsoljuk az élesztőt, megszórjuk egy evőkanál cukorral és felfuttatjuk.

2. Mikor felfutott az élesztő, az olaj és a zsír kivételével a tészta minden hozzávalóját összedagasztjuk. A tejet fokozatosan adagoljuk, annyit adjunk hozzá, amennyit a tészta kíván. Mikor szépen összeállt a tészta, akkor több részletben adagoljuk hozzá a zsírt és az olajat. Jól kidagasztjuk. Egy lány, hólyagos tésztát kell kapnunk. Konyharuhával letakarjuk és egy óra alatt duplájára kelesztjük.

3. A megkelt tésztát lisztezett felületre borítjuk. Nem szabad gyúrni. Óvatosan, gyorsan 1 ujjnyira nyújtjuk, majd 2 ujjnyi széles csíkokra vágjuk.

4. A csíkokat elfelezzük, mindegyiket kicsit megsodorjuk és félbe hajtjuk. Megfonjuk. Van, aki kis koszorúkat (köröket) formáz helyette.

5. Zsírozott, lisztezett nagy gáztepsire helyezzük a megformázott tésztafonatokat. Nem kell túl távolra, inkább felfeje nőjön.

6. Volt recept, ahol hagyták kicsit kelni a tésztát, volt, ahol egyből sütőbe tették. Én ezt úgy oldottam meg, hogy mikor tepsibe tettem a tésztát, akkor kapcsoltam be a sütőt, így letakarva kb. 10 percet pihentek a kalácsok. Tejjel lekentem a tetejét és mehetett a tepsi a 180 fokra előmelegített sütőbe. Szép aranyszínűre sütjük.

7. Közben a tejfölt, zsírt egy edénybe öntjük és megmelegítjük. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk.

8. A kisült kalácsokat forrón ebbe a tejfölös mártásba forgatjuk és frissen fogyasztjuk. Állítólag vájlingban kell kínálni, még ünnepek alkalmával is, így én is abba tettem.

Céklaleves joghurtos retekszósszal

Ismét egy Hugh Fearnley-Whittingstall (kedvenc szakácsom) receptje. A Veg Every Day! című könyvében és ezen az oldalon is megtalálható a recept. Mivel már tavasz közepén járunk, az ősszel felszedett és pincében tárolt céklánk nem annyira ízletes, én kicsit tovább ízesítettem a levest, de alapvetően mindent úgy készítettem, ahogy Hugh javasolja. A joghurtos-tejfölös retket ne hagyjuk ki, csak úgy lesz kerek a leves, az adja meg az ízét. Nélküle nem is ízlett a leves, de mikor hozzákóstoltam a retket, akkor már nagyon ízlett (szerintem friss céklából ízletesebb maga a leves is, de akkor, mikor érik a cékla, retek már nincs a kertemben).



Hozzávalók:
- 1 kg cékla,
- 4-6 gerezd fokhagyma,
- 2-3 friss kakukkfűág,
- 1 babérlevél,
- 3 evőkanál (olíva)olaj (nálam szőlőmagolaj),
- 1 liter alaplé,
- só,
- bors,
- mivel nekem íztelen volt a leves, tettem hozzá balzsamecetet és 2 csipet cukrot is,
- retek (néhány darab),
- 2-3 dl görög joghurt és/vagy sűrű tejföl
- aprított kapor a tálaláshoz (én nem tettem bele).

Elkészítés:

1. A céklát alaposan megmossuk, megtisztítjuk. Egy fedővel rendelkező kerámia edénybe tesszük, a babérlevelet, a rozmaringágakat és a fokhagymát köré rakjuk (nem kell megpucolni). Sózzuk, borsozzuk. Kevés olajjal is meglocsoljuk, mondja az eredeti recept, de én ezt elfelejtettem. Egy borospohárnyi vízzel felöntjük és lefedve 180-200 fokos sütőben puhára pároljuk-sütjük.

2. Mikor elkészült a cékla, meghámozzuk. Daraboljuk össze és tegyük edénybe. Nyomjuk ki hozzá a fokhagymagerezdekből a fokhagyma húsát. Adjunk hozzá alaplevet és botmixerrel krémesítsük.

3. Felöntjük a maradék alaplével, sózzuk, borsozzuk és főzzük egy kicsit, de ne forraljuk. Mivel nekem íztelennek tűnt, ezért én tettem hozzá balzsamecetet és két csipet cukrot. Jó sűrű levest kell kapnunk.

4. A retket a reszelő legfinomabb oldalán lereszeljük, összekeverjük a joghurttal és/vagy a tejföllel. A levest ezzel kínáljuk. Megszórhatjuk aprított friss kaporral is, de nekem nem volt. Ezt a reteköntetet ne hagyjuk ki. Nekem csak ezzel együtt ízlett a leves (lásd bevezető).


2017. április 20., csütörtök

Tormás (majonézes) céklatorta (hidegtál)

A recept egy régi, Frank Júlia által írt Sörfalatok, borkorcsolyák című könyvemből való. Nagyon szeretem ezt a könyvet, sok jó ötletet lehet benne találni. Ezt a céklatortát húsvétra készítettem a sonkához és a sült kecskehúshoz. A majonézt kihagytam belőle, helyette 7 %-os görög joghurtot és zsíros tejfölt használtam (nem ehetek nyers tojást, bolti majonézt meg nem szívesen fogyasztok).



Hozzávalók:
- 40 dkg cékla (az eredeti recept kész céklát ír, én friss céklát használtam),
- 2 dl majonéz (én ezt nem tettem bele, helyette görög joghurtot használtam),
- 2 dl tejföl,
- 1 evőkanál (vagy ízlés szerinti) frissen reszelt torma,
- 2 gerezd fokhagyma (vagy ízlés szerint), zúzva,
- porcukor, ízlés szerint (én nem is tettem bele),
- só,
- 1 grapefruit (nekem nem volt, így vízzel helyettesítettem),
- 2 evőkanál zselatinpor,
- 1 csokor friss kapor vagy petrezselyem.

Elkészítés:

1. Az eredeti recept már kész céklasalátát ajánl, én viszont friss céklát hoztam fel a pincéből, amit alaposan megmostam, fedővel rendelkező kerámiaedénybe helyeztem, kevés vizet öntöttem alá és 180 fokos sütőben addig sütöttem, míg megpuhult. Mikor kihűlt, meghámoztam.

2. A kész céklát finom lyukú reszelőn lereszeljük.

3. A majonézt simára keverjük a tejföllel, majd hozzáadjuk a reszelt céklát, reszelt tormát, az összezúzott fokhagymát, sót, porcukrot.

4. A grapefruit levét kifacsarjuk. Nekem nem volt, így én vizet használtam. A zselatinporral összekeverjük és folyton keverve, kis lángon addig főzzük, míg elolvad a zselatin. Ezután hozzámerünk a majonézes-céklás pépből egy merőkanálnyit, gyorsan, alaposan elkeverjük, majd az egészet, folyamatos keverés mellett visszaöntjük a céklához.

5. Kis tortaformát vagy kerámia edényt kibélelünk fóliával. Belesimítjuk a céklás masszát.

6. Befedjük és hűtőben fél napig dermesztjük. Tálaláskor tálra borítjuk, tetejét aprított kaporral vagy petrezselyemmel megszórjuk. Úgy szeleteljük, mint a tortát.

2017. április 18., kedd

Sóskatorta 2. (tojásmentes)

A korábban már megsütött sóskatortát most tojásmentes változatban készítettem el (A tojást is tartalmazó változat ITT található). Így is nagyon finom volt. Egy kicsi, 16 cm-es formában készítettem a tortát, az eredeti, nagyobb tortához való mennyiségek a másik receptnél találhatók.




Hozzávalók a tojásmentes tésztához, a tojásos piskóta receptje, amiben csak mák van, liszt nincs, ITT található (16 cm-es forma):
- 7 dkg darált mák,
- 6 dkg fehér tönkölyliszt,
- 2 dkg étkezési keményítő,
- negyed citrom leve,
- cukor ízlés szerint,
- 1 mokkáskanál szódabikarbóna,
- 2 dkg olívaolaj,
- annyi víz amennyitől egy sűrűn folyós tésztát kapunk.

Hozzávalók a sóskás krémhez (a tojást is tartalmazó recept ITT található, és akkor nem kell útifűmaghéj):
- 4 dl tej,
- 25-28 dkg sóska (friss sóska), szárazva, mosva,
- cukor vagy édesítő ízlés szerint (nálam szűk 2 evőkanál),
- 1,5 tasak vaníliás pudingpor,
- 2 kiskanál útifűmaghéj
- vanília (1 vanília kikapart belseje vagy vaníliakivonat vagy vaníliapor, kinek mi van).

Elkészítés:

1. Először megsütjük a tortalapot. A száraz hozzávalókat az egyik edényben, a nedveseket a másikban összekeverjük, majd a kettőt vegyítjük. Dolgozzunk gyorsan, ne keverjük túl a tésztát. Annyi vizet tegyünk hozzá, amennyitől egy sűrű, de önthető masszát kapunk. Ha túl híg a tészta, nálam szalonnás szokott lenni, ha túl sűrű, akkor meg száraz, morzsálódósabb. Ha nem vagyunk tojásallergiások, akkor inkább készítsük az eredeti, tojásos piskótát, melynek receptje ITT található (ehhez a pici tortához az ott leírt mennyiséget felezzük).

2. A tortaformát kivajazzuk/zsírozzuk, kilisztezzük (vagy sütőpapírral béleljük) és beleöntjük a tésztát. 180-200 fokra előmelegített sütőben készre sütjük. Rácsra téve kihűtjük.

3. Elkészítjük a krémet. 3 dl tejet felforralunk, majd hozzákeverjük a sóskát. Megvárjuk, hogy a sóska összeessen. A maradék tejben elkeverjük a cukrot/édesítőt, az útifűmaghéjat, a vaníliát és a pudingport.

4. Amikor felforrt a sóskás tej, folyamatos keverés mellett hozzáadjuk a pudingos tejet. Lassú tűzön besűrítjük, kifőzzük a keményítő ízét. Közben keverjük folyamatosan. Én ezután botmixerrel pürésítettem, mert nem szerettem volna levéldarabokat a krémben.

5. A tortaforma aljára tesszük a mákos lapot (én előzőleg levágtam a lapból körben néhány mm-t, hogy amikor a krémet ráöntöm, a szélét is bevonja, így a kész tortán majd nem látszik a tészta széle). A forma oldalát vajjal kikenjük. Ráöntjük a meleg krémet. Dermedni hagyjuk, kihűtjük. Én most tejszínhabbal díszítettem, amibe habfixálót is tettem.